Citrom és Füge

Amikor a póni ikrek megszülettek senki sem sejtette, hogy milyen kalandok várnak rájuk.
Külsőleg olyan egyformák voltak, hogy csak az orrukon lévő jegyek különböztették meg őket. Selymes barna szőrükhöz jól illett fehér sörényük. Tündér Lili, a gazdájuk, Fügének és Citromnak nevezte el őket a jegyeik alapján. Ellentétben a küllemükkel, gondolkodásukban teljesen eltértek egymástól. Citrom inkább a biztonságos istállóban érezte jól magát, Fügének azonban sokkal több szabadságra volt szüksége.
-    Ne menj nagyon messze! – kérlelte többször is testvérét Citrom.
Hiába próbálta azonban visszatartani, Füge mind távolabb és távolabb kószált el a legelőtől.
Egy napon a kíváncsiság olyan messzire hajtotta, hogy nem talált haza. Tündér Lili késő estig hiába kereste, bele kellett törődnie, hogy Füge elveszett. Sokáig szomorkodott miatta. Úgy gondolta azonban, hogy tud magára vigyázni, és így legalább felfedezheti a világot, ahogy mindig is akarta.
Sok-sok év elteltével Citrom el is felejtette, hogy van egy testvére. Így amikor egy napon vadlovak vetődtek a vidékre és meglátta Fügét közöttük nem ismerte fel. Persze rögtön feltűnt, mennyire hasonlítanak egymásra, de egyelőre nem volt idejük ezzel foglalkozni.
A vadlovak egy ijesztő történetet meséltek Citromnak a gonosz Jégkirálynőről.
-    Képzeld a kiscsikókat jéggé változtatja, hogy a palotáját jégszobrok díszítsék. – panaszolták.
-    De hát ez szörnyűség, azonnal segítsünk nekik! – kiáltotta Citrom.
Bár nem vágyott elhagyni otthonát, mégis rögtön elindult és mivel Tündér Lilitől sok varázslatot tanult,tudta is, hogy mit kell tennie.
-    Ismerek egy varázsigét, sietnünk kell! – biztatta a többieket.
Füge ott maradt helyette, hogy Lili észre ne vegye a távozását. Néha a Tündér ugyan meglepődött, ha kedvenc pónija kicsit furcsán viselkedett, de nem sejtette az igazságot.
Eközben Citrom a vadlovak segítségével a jégkirálynő palotájában megmentette a kiscsikókat. A kis póni szívéből áradó melegség és jószívűség ellen a gonosz jégkirálynő nem tudott mit tenni. Megtört a varázslat és nem csak a palota, de a Jégkirálynő szíve is olvadásnak indult.
A kis csapat hazatért, és amikor Tündér Lili megpillantotta őket, rögtön rájött,hogy miért is volt olyan furcsa érzése, amikor póniját folyton azon kapta,hogy a távolba meredve ábrándozik.
Minden kiderült, és a póni ikrek végre egymásra találtak.
-    De jó újra együtt! – kiáltották, és sokáig beszélgettek mielőtt elváltak útjaik.
Annyi mesélnivalójuk volt. Megismerték egymás életét, eltérő vágyaikat. Egy dologban mégiscsak egyetértettek,mégpedig abban,hogy örökre barátok maradnak és szeretni fogják egymást. Tudták, hogy nincs akadálya annak, hogy ezután brmikor találkozzanak, és ez így is lett.

Írta: Szilágyi Anna 3.c

 

Rajzolta: Szilágyi Anna és Mattyasovszky Anna 3.c