Ami megért egy fabatkát...

          Június utolsó hetében  indult  kisebbik fiam a BAKANCSOS –tábor keretében világot látni. A pedagógusok  közvetlen, barátságos , vidám hangulatban fogadták reggelente a nebulókat, akiknek kedden  már a búcsúpuszira sem volt idejük, azonnal  megrohamozták Kati néniéket: „-Hová megyünk ma? Mivel utazunk? Mikor érünk oda? Ma is annyit játszunk, mint tegnap?”

         A programok között szerepelt barlangászat, utazás kisvasúttal, állatsimogatás, erdei séta, játszótér… Két olyan különleges helyre is eljutottak a gyerkőcök, ahová, bevallom, még nekem sem sikerült soha! Betekinthettek az Operaház színfalai mögé, megleshettek kulisszatitkokat, beülhettek a nézőtérre, letekinthettek a karzatról.  Bemehettek Sissi királyné saját páholyába, akiről kiderült, hogy az előadás helyett bizony jobban szerette a nézők arckifejezéseit, reakcióit figyelni. Ferenc József császár pedig éktelen dühbe gurult, mikor meglátta, hogy  (bár megtiltotta a magyaroknak) a színpad sokkal szebb lett, mint Bécsben!  Sarkon fordult és többé be sem tette a lábát az Andrássy úti patinás épületbe! A másik különleges helyszín a Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontja volt. A gyerekek összehasonlíthatták  az arany, a vas és az ólom tömbök súlyát, papírpénzzel töltött átlátszó műanyag fotelben pihenhettek, kipróbálhatták a pénzverést. Személyre szóló, fényképes fabatkát készítettek, interaktív játékok segítségével  ismerhették meg egyes országok saját pénzeinek történetét.

          Rendkívül tartalmasan telt a hét, minden egyes nap új ismeretekkel, fantasztikus élményekkel gazdagodva  érkeztek meg időben az iskola elé, ahol mi szülők vártuk őket. Remélem, a nyár elején újra felhúzzák azt a bizonyos bakancsot! Mi már elő is készítettük!

 

Köszönet mindkét pedagógusnak !                    

Budapest, 2013. szeptember                                                                                                                Vitézné Gonda Gabriella (szülő)